A farmer az 1800-as években született Észak-Amerikában. Bizonyos Levi Strauss, egy bajor fiú, aki a családi vállalkozást népszerűsítendő járta az országot (Amerikát, mármint), úgy látta, hogy a kaliforniai aranyásók körében nagy igény mutatkozna egy jó erős, strapabíró, tartós munkaruhára.
Levi Strauss, az úttörő
A textilügynök ezért 1850-ben óriási rakomány vászonnal érkezett San Franciscóba, ahol műhelyt és varrógépet bérelt, hogy nekiálljon sátorvászonból nadrágokat varrni. A munkaruhák meglepően nagy népszerűségre tettek szert már viszonylag hamar, és a Levi fiú kezdett igencsak meggazdagodni és kitűnni a családi vállalkozás (textilkereskedők) többi tagja közül. Leglelkesebb vásárlói aranyásók, cowboyok és földbirtokosok lettek, egyre többen és többen, egész Amerika-szerte.
Blue jeans
Strauss kicsit később a sátorvászonról áttért a franciaországi Nîmes-ben gyártott durva szövésű vászonra, ez eddig csak az itáliai Genova halászainak kedvenc viselete volt. Aztán, hogy egyedivé varázsolja a nadrágjait, indigóval elkezdte kékre festeni őket. Ettől kezdve kék színben pompázott minden munkásruha, ami Strauss keze munkáját dicsérte. Az elnevezés pedig Genova nevének angol kiejtéséből és a kék szóból származik: megszületett a "blue jeans", a mai farmernadrág őse, ami aztán a hosszú évek és évtizedek alatt nem csak örök divattá és a fiatalok kedvencévé - de státusszimbólummá is vált. A "blue jeans" egyszerre jelképezi Amerikát, és időről időre a szabadságot, a lazaságot és a fiatalos lendületet is. Nincs olyan ruhadarab, ami legalább ennyire stabilan tartotta volna a népszerűségét évtizedek alatt is, és világszerte olyan sikereket ért volna el, mint a farmernadrág.
Strauss két testvérével és Jacob Daviddel, az óriási sikerre való tekintettel megalapította a Levi Strauss and Company céget. Jacob David mint designer szállt be a vállalkozásba. Ő volt az, aki azt a bizonyos jellegzetes, autentikus farmerdesignt kitalálta, ami azóta is változatlan a legtöbb farmeren: a zsebek vonalától kezdve a fémszegecsek használatáig.
A rock szimbóluma
Az 1950-es években a mozisztárok farmerjeikben hódították meg a közönség szívét, majd jött a "baby-boom". Hamarosan farmerimádó tinédzserek ezrei lepték el Amerika szórakozóhelyeit. A blue jeans hódított, a sikere a hatvanas-hetvenes években volt a legnagyobb, amikor a farmerhordás sokkal többet jelentett puszta divatnál. Lázadás volt, politikai és társadalmi nézetek elleni lázadás. Hordták tiltakozásul a fajüldözés ellen, volt a szegények és gazdagok közti ellentét, aztán a vietnami háborúval való szembefordulás jelképe is; végül a fiatalok körében hódító új zenei irányzat: a rock szimbólumává vált.
Hosszú haj, kinyúlt póló és kék farmernadrág. Mindenki számára ismerős kombináció, lázadó kedvükben lévő apáink és anyáink menő viselete. A hatvanas-hetvenes évek hippijei is ebben feszítettek, igaz, ők gyakran feldobták trapéznadrágjaikat saját készítésű díszítésekkel: virágokkal, békejelekkel. Míg az ötvenes évek elején a farmer radikálisan tört be a lázadó fiatalok és az aggódó szülők életébe, addig a végére kifejezetten általános viseletté vált. Gyakran megesik, hogy ami korábban ijesztő és túl merész volt, az idővel szimbólummá válik, s amit eleinte felháborítónak találnak, az később a legkonszolidáltabb körökben is elfogadott lesz. Nem tartott sokáig a farmernek sem, hogy utcai viseletté váljon a fiatalok körében, miközben a színpadon és az albumok borítóján a rocksztárok is ebben virítottak.
Ha visszatekintünk az elmúlt néhány évtizedre, nem lehet kiemelni egyetlen olyan korszakot sem, amire azt mondhatnánk: a farmer igazi virágkora volt. Nem azért, mert sosem volt ilyen, sokkal inkább azért, mert mintha folyamatosan (és még mindig) az lett volna. Azóta, mióta a szüleink a hatvanas-hetvenes években hippiként feszítettek benne, folyamatosan ugyanolyan sok fiatal (és egyre több idős) hordja, és ha megérzéseink nem csalnak, hordani is fogja évtizedekig még.
A munkaruhából menő cucc lett, amely ma már kultúrától és politikai nézőponttól függetlenül szinte egyenruhának számít szerte az egész világon. Bár a divatdiktátorok minden évben megkondítják fölötte a vészharangot, a farmer ott lapul minden ember ruhásszekrényében, és valószínüleg évtizedekig nem is tűnik még onnan el.
